go to the original language article
Az EU-tagállamok többsége a hétfői miniszteri találkozón megállapodott abban, hogy lehetőséget vezetnek be elutasított menedékkérők számára létesítendő kiutazóközpontok létrehozására az EU-n kívüli országokban.
Ez az EU visszaküldési rendeletének átfogó módosításával történik. Ennek meg kell nyitnia az utat ahhoz, hogy több elutasított menedékkérőt lehessen hazaküldeni – mondja a bevándorlási és integrációs miniszter, Rasmus Stoklund (S).
„Négyből három, visszaküldésről szóló határozatot kapott irreguláris migráns az EU-ban itt marad ahelyett, hogy hazatérne.
Ezért nagyon örülök, hogy megállapodtunk egy új uniós visszaküldési rendeletben. Úgy gondolom, hogy az új szabályrendszer jelentős mértékben hozzájárulhat a számok javításához” – mondja Rasmus Stoklund.
Az EU-tagállamok a megállapodásban rögzítik, hogy az emberi jogokat be kell tartani az EU-n kívüli kiutazóközpontokban, és hogy személyeket nem szabad visszaküldeni olyan országokba, ahol üldöztetés kockázatának vannak kitéve.
A kérdés az, hogy lehetséges-e olyan EU-n kívüli országokat találni, amelyek hajlandók befogadni a kiutazóközpontokat, és amelyek képesek megfelelni a követelményeknek. Ha ez sikerül, a központoknak messzemenő jelentőségük lehet.
A megállapodás ugyanis azt irányozza elő, hogy az EU-n kívüli kiutazóközpontok ne csak további visszaküldési központokként működjenek, elsősorban a származási országba.
A központok lehetnek a „végső célállomásai” is azoknak, akik elutasítást kaptak a menedékkérelemre Európában – derül ki a megállapodásból.
Más szóval, elvben minden elutasított menedékkérőt ki lehetne küldeni Európából, ha sikerül létrehozni a központokat.
A megállapodás azt követően született, hogy az EU-tagállamok többsége hétfőn az úgynevezett harmadik országokban létesítendő befogadóközpontokra is igent mondott.
Elméletben ezeknek kell fogadniuk azokat, akik Európában szeretnének menedéket kérni.
Még azokat a személyeket is, akik Európába érkeznek menedéket kérni, a megállapodás szerint át lehet helyezni az EU-n kívüli befogadóközpontokba. A menedékkérelem elbírálása így Európán kívül történne.
És ha a folyamat elutasítással végződik, az érintett személyt elvben át lehetne helyezni egy EU-n kívüli kiutazóközpontba.
Ezzel egyidejűleg az EU-tagállamok megállapodtak egy közös uniós lista bevezetéséről a biztonságos származási országokról, amelyek alapvetően nem adnak hozzáférést a menedékjoghoz az EU-ban.
Mindez annak érdekében, hogy korlátozzák az Európába irányuló beáramlást, és gyorsabb hazaküldést biztosítsanak azok számára, akiknek nincs joguk védelemre.
A megállapodást most az Európai Parlamenttel kell véglegesre tárgyalni, mielőtt hatályba léphet. Az elvárás azonban az, hogy ez sikerülni fog.
A dán EU-elnökség karácsony előtti tárgyalásokkal számol.
Rasmus Stoklund úgy véli, hogy Európa ezzel egy nagyon fontos lépés megtételére készül afelé, hogy visszanyerje az ellenőrzést a migráció felett.
Ugyanakkor fenntartja, hogy időbe telik majd olyan országokat találni, amelyek hajlandók befogadó- és kiutazóközpontokat létrehozni, amelyek megfelelnek a követelményeknek.
„Néhány év múlva világos lesz, hogy a mai nap történelmi nap. Holnap még nem fogjuk érezni. De néhány év múlva egyértelmű lesz” – mondja Rasmus Stoklund.