go to the original language article
„`html
A mi Galaxisunk első Google térképét egy kutatócsoport alkotására tervezi, amelyben részt vesz a Krétai Egyetem Fizikai Tanszékének professzora is. E nagyszabású projekthez a csapat egy Synergy Grant-t pályázatot nyert el az Európai Kutatási Tanácstól (ERC).
A projekt „mw-atlas” névre hallgat, teljes költségvetése tízmillió euró, célja pedig az első háromdimenziós, átfogó atlasz megalkotása a Galaxisunkról, ami várhatóan drámai módon megváltoztatja Univerzumunk megfigyelésének és megértésének módját.
A csapat vezetői Vassiliki Pavlidou, a Krétai Egyetem Fizikai Tanszékének professzora, Tollsten Enslin, a Max Planck Asztrofizikai Intézet kutatója Németországban, valamint Philip Mertz, a német RWTH Egyetem professzora Aachenben.
A Google Maps életünkre gyakorolt hatása, hogy nemcsak az utakat mutatja meg, hanem azt is, hogy hol találhatók szállodák, éttermek, metróállomások és buszmegállók. Így bármelyik külföldi városban járva megtudják a helyszíneket és azokat a dinamikus kapcsolódásokat, melyek az egyes pontok között léteznek. Ezt próbáljuk megtenni a háromdimenziós Galaxis térképpel: nemcsak azt mondjuk meg, hogy hol találhatók dolgok, hol vannak a csillagok háromdimenziós térben, a por, gáz, sötét anyag, hanem azt is, hogyan hatnak egymásra. Ez önmagában valamilyen módon megmutatja a Galaxis metabolizmusát: hogyan keletkeznek a csillagok és bolygók, hol lehetséges az élet keletkezése, mi lehet a sötét anyag természetének lényege – magyarázza az APE-MPE-nek Pavlidou.
A tervezett atlasz nagy innovációja a háromdimenziós arculata. Ahogyan Philip Mertz, az RWTH Elméleti Részecskefizikai és Kozmológiai Intézet professzora megjegyzi, „a Galaxisunk rendkívül összetett. Tartalmaz sötét anyagot, csillagokat, gázokat, port, kozmikus sugarakat, mágneses mezőket, örvénylő sebességeket, amelyeket fizikai folyamatok hálózata köt össze egymással. Habár ezek a fizikai interakciók bonyolítják a rekonstrukciót, kulcsfontosságú tényezők az atlasz harmadik dimenziójának feloldásában”.
Pavlidou az APE-MPE-nek hangsúlyozza: „A csillagászatban minden megfigyelésünk kétdimenziós vetítések. Egyáltalán nem érezzük a távolság mélységét. Csak az elmúlt évtizedben kezdett ez megváltozni, mióta a GAIA európai küldetés mérte egy milliárd csillag távolságát. Így a csillagok azok a tényezők, amelyek segítségével a Galaxis távolságait mérhetjük. Minden más megfigyelésünk két dimenzióban van, egy vetítés formájában mélység nélkül”.
„Mivel a csillagok mélységének kinyitása lehetővé teszi számunkra, hogy a fizikai folyamatokat használva a csillagokból, ahol közvetlenül mérjük ezeket az információkat átvihetjük a Galaxis más elemeire. Ez olyan elképesztően nagy lépés előre, hogy a vezető asztrofizikai kutatás csak közvetett módon szembesül a problémákkal, most már közvetlenül, ha van egy háromdimenziós térképünk, elolvashatjuk a megoldást”.
Számos nyitott kérdés vár a kutatókra, melyeket az atlasz létrehozása során remélhetőleg megválaszolhatnak, de kiemelkedő helyet foglal el az Univerzum formálódása és a sötét anyag természete.
Amint a projekthez csatlakozó kutatási csoport vezetője, Torsten Eenlin, a Max Planck Asztrofizikai Intézet elméleti információs csapatának vezetője megjegyzi, „a Galaxisunk fátyolként szolgál, amelyen keresztül megfigyeljük a távoli Univerzumot, és ezért meg kell értenünk, hogy kísérleteinkből kiszűrhessük azt a zajt, amit okoz „.
„Csak ha pontosan ismerjük a Galaxis háromdimenziós szerkezetét, ki tudjuk választani, mi jön a fiatal Univerzumból, és mi jön a Galaxisból, és láthatjuk, van-e nyoma az első néhány pillanatnak, az első inflációs tágulásnak, ami az első milliárd milliárdod másodpercben történt az Univerzum életében” – írja Pavlidou az APE-MPE-nek.
A sötét anyag természetéről kal kapcsolatosan Pavlidou rámutat, hogy „az összes Galaxis eleme és különösen gravitációs tere háromdimenziós térképezésével képesek leszünk egy irányt meghatározni, hogy hol lehet új sötét anyag részecskéket keresni, attól függően, hogy azok kisebb vagy nagyobb tömegűek”.
Az „mw-atlas” projekt 2025-ben indul és a következő hat évig fog tartani. A kutatók úgy számít, hogy kétévente közbenső eredményekkel válaszolhatnak bizonyos asztrofizikai kérdésekre.
Mivel az atlasz létrehozása óriási vállalkozás és a csillagászati adatok háromdimenziós rekonstrukciója rendkívül komplex, a kutatók célja, hogy a projekt keretében fejlesztett algoritmusok más területekre is átültethetők legyenek, mint például az orvosi képfeldolgozás, a földi klímafigyelés vagy ipari adatelemzés terén.
Az összekapcsolás a PASIPHAE projekttel
A projekt kapcsolódik egy másik nagy programhoz, amelyet az ITE Asztrofizikai Intézete korábbi ERC finanszírozásával is futtat. Ez a PASIPHAE projekt, amelynek célja a Galaxis mágneses mezejének térképezése, ami a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, vagyis a „csecsemő” Univerzum portréjának fő zajforrását képezi. A PASIPHAE 2025-ben is elindul és páros, úttörő műszereket (polarimétereket) foglal magában, amelyeket a Stavros Niarchos Alapítvány támogatásával építenek kifejezetten a program számára az indiai Inter-University Center for Astronomy and Astrophysics (IUCAA) laboratóriumában. A két polariméter Dél-Afrikában és a krétai Skinakas Obszervatóriumban kerül elhelyezésre.
A PASIPHAE partnerei az ITE és a Krétai Egyetem, a Kaliforniai Technológiai Intézet Caltech, az IUCAA, a Dél-Afrikai Csillagászati Obszervatórium és az Osloi Egyetem Norvégiában. Az ügyet egyetemi és ITE kutatói, Kosztas Tasszisz professzor vezetésével vezetett csapat irányítja.
A 2024-es Synergy Grant Awards
Megjegyzendő, hogy a 2024-es „ERC Synergy Grants” meghívására a „mw-atlas” mellett további 56 kutatási projekt nyert kiemelt figyelem. Az 57 projekt összesen 571 millió eurót nyert el, hogy támogassa az egyik legösszetettebb tudományos problémát a különféle területeken. Ezek a támogatások, amelyek célja a kutatók közti együttműködés erősítése, az EU „Horizon Europe” kutatási és innovációs programjának részét képezik.
A díjazott projektek közül 201 kutató vesz részt azok megvalósításában 184 egyetemen és kutatóközpontban, a világ 24 országában, Európán kívül is. Huszonkét csapat tartalmaz külföldi kutatót, akinek székhelye az Egyesült Államokban, Svájcban, Ausztráliában és először a Koreai Köztársaságban van. Az Európai Kutatási Tanács szerint a 57 projekt résztvevőinek csaknem 32%-a nő, ami a legmagasabb aránynak számít a program kezdete óta. Hat kutatócsoport teljes egészében női kutatókból áll.
Maria Kouzinopoulou
„`