go to the original language article
A jogi keret, amelyet az LGBTIQ+ emberek számára Európában kínálnak, továbbra is egyenlőtlen, és jogaik egyre inkább veszélyben vannak egyes tagállamokban. A házasságra és a polgári unióra vonatkozó jogszabályok közötti eltérések, valamint az egyes országokban bevezetett új jogi korlátozások próbára teszik az EU egyenlőségi keretét.
Az LGBTIQ+ emberek számára az EU-ban mért utolsó súlyos csapás: egy szlovák alkotmánymódosítás, amely november 1-jén lépett hatályba, kimondja, hogy az ország „csak két nemet ismer el, férfi és nő”.
Ez a módosítás a házasságot kizárólag házas párok számára tartja fenn, így de facto kizárja a az azonos nemű párokat, mivel a homoszexuális házasság Szlovákiában tilos. A béranyaság kifejezetten tilos.
A szlovák alkotmány már 2014-ben meghatározta a házasságot, mint egy férfi és egy nő unióját, egy olyan módosítás keretében, amelyet a jelenlegi nacionalista miniszterelnök, Robert Fico hatalomra kerülésekor fogadtak el.
Ez a radikális változás most a nemzeti jogot helyezi az Európai Unió jogának fölé. Kimondja, hogy Szlovákia „szuverenitása” a „kulturális és etikai kérdésekben” felülírja az európai jogot.
Fico, aki 2023-ban tért vissza a hatalomba, gyakran nem értett egyet az EU-val. Kritikus hangok figyelmeztettek arra, hogy az alkotmánymódosítás Szlovákiát konfliktusba hozhatja az európai szerződések rendelkezéseivel. A Velencei Bizottság, az Európa Tanács tanácsadó testülete Strasbourgban, amely a közigazgatási és emberi jogi kérdésekkel foglalkozik, szintén kifejezte kritikáját a reform szavazása előtt.
Szlovákia emberi jogi biztos, Róbert Dobrovodský kijelentette, hogy ez a reform „nem a tisztességesebb és emberségesebb ország felé vezető út”, és hogy „a nemzetközi szerződésekből és az EU jogából származó alapvető jogok és szabadságok prioritásának esetleges megkérdőjelezése nem járul hozzá az ország lakóinak jogbiztonságához, különösen a kisebbségekhez tartozók esetében”.
Az LGBTIQ+ egy gyűjtőfogalom, amely széles spektrumot ölel fel a szexuális orientációk és a nemi identitások terén, túlmutatva a heteroszexualitáson és a ciszneműségen. Magában foglalja a Leszbikusokat, Melegeket, Biszexuálisokat, Transzneműeket, Interszexuálisokat, Queereket/Kérdőjeleket és másokat, akiket a + jel képvisel.
Az EU-n belül Magyarországot is gyakran kritizálják az LGBTIQ+ jogok terén mutatkozó visszalépései miatt. A nacionalista miniszterelnök, Viktor Orbán évek óta korlátozza őket a „gyermekvédelem” nevében, és idén a kormánykoalíció törvénymódosításokat fogadott el, amelyek célja a büszkeségfelvonulások betiltása.
A házassággal és a polgári unióval kapcsolatos jogi egyenlőtlenségek
A házasság mindenki számára történő legalizálása tartós vitatéma az EU-n belül. Míg egyes országok évek óta elfogadták, mások még mindig szigorú szabályokkal és politikai patthelyzettel néznek szembe.
1989. október 1-jén Dániában több homoszexuális pár volt a világ elsője, akik polgári uniót kötöttek, így jogi státuszt adva kapcsolatuknak, de házassági státuszt nem kaptak. A Hollandia volt az első állam, amely 2001 áprilisában engedélyezte az azonos neműek házasságát.
Azóta 21 másik európai ország, köztük 15 EU-tagállam követte: Andorra, Ausztria, Belgium, Egyesült Királyság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Írország, Luxemburg, Málta, Norvégia, Portugália, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc és Liechtenstein.
Néhány európai állam engedélyezte az azonos neműek polgári unióját anélkül, hogy legalizálta volna a homoszexuális házasságot, például Olaszország, Magyarország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Csehország és Monaco.
A házasság általában teljes jogi elismerést biztosít a pár számára, beleértve az öröklési, öröklési és szociális juttatásokkal kapcsolatos jogokat. Ezzel szemben a polgári unió csak ezeknek a juttatásoknak egy részét kínálja, és országonként jelentősen eltérhet.
Lengyelországban a polgári unió legalizálására irányuló tervek évek óta szoros figyelem alatt állnak, nemcsak a Jog és Igazságosság (PiS) párt korábbi kormánya és az egykori elnök, Andrzej Duda alatt, hanem utódja, Karol Nawrocki ellenállása miatt is.
2015 és 2023 között a PiS kormánya határozottan ellenállt bármilyen kezdeményezésnek, amely a polgári unió legalizálására irányult, miközben közel egymillió lengyel él élettársi kapcsolatban, beleértve a heteroszexuális és homoszexuális párokat is. A katolikus nézetet védve a PiS ellenállt a szexuális kisebbségeknek több jog biztosításának.
A jelenlegi miniszterelnök, Donald Tusk centrista pártja elkötelezte magát a polgári uniók legalizálása mellett az országában, amely hagyományosan katolikus társadalom, és jelenleg csak a férfi és nő közötti házasságot ismeri el. Az elmúlt húsz évben több legalizálási kísérlet, beleértve az LGBTIQ+ párokra vonatkozókat is, meghiúsult.
Októberben a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a polgári uniók legalizálására irányult, beleértve az azonos neműek közötti kapcsolatokat is, és „előrelépésnek” minősítette a LGBTQ+ jogok terén. Ez a szöveg, amelyet „a legközelebbi szülők törvényének” neveznek, jogokat biztosítana a házasságon kívüli párok számára az öröklés, lakhatás és orvosi információkhoz való hozzáférés terén, de nem engedné meg számukra, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe.
A szomszédos Csehországban az azonos nemű párok bejegyzett partnerséget köthetnek, de házasságot nem köthetnek. A PACS 2006 júliusa óta lehetséges az országban. Azonban az LGBTIQ+ közösség tagjai továbbra sem élvezik ugyanazokat a jogokat, mint a cseh lakosság többi része, mondták a prágai büszkeségfelvonulás résztvevői a CTK hírügynökségnek.
A bolgár jog sem ismeri el az azonos neműek házasságát, még akkor sem, ha azokat külföldön jogszerűen megkötötték. Bár a szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció tilos, a jogi elismerés hiánya súlyos problémákat okoz a szülői jogok és az öröklés terén. Ha a jogilag elismert szülő elhalálozik, a túlélő partner és a gyermek jogi kapcsolat és képviselet nélkül maradhat, ami bonyolult kérdéseket vet fel a gyámság, öröklés és a gyermek jóléte kapcsán.
Az EU arra törekszik, hogy megerősítse az LGBTIQ+ emberek jogait és biztonságát
A Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szeptemberben közzétett jelentésében figyelmeztetett arra, hogy az LGBTIQ+ közösséget egy növekvő vagy tartós intolerancia és szektásodás légkörében, valamint intenzív online gyűlöletkampányok keretében, amelyek a közösségi médiában és a nyilvános térben terjednek, manipulálják.
Májusban az EU kilenc tagállama (Olaszország, Magyarország, Románia, Bulgária, Horvátország, Litvánia, Lettország, Csehország és Szlovákia) nem írta alá a belga elnökség által bemutatott nyilatkozatot, amely az LGBTIQ+ közösségek támogatására irányuló politikákat népszerűsítette. Ezt a nyilatkozatot a homofóbia, transzfóbia és bifóbia ellenes nemzetközi nap alkalmából készítették.
A múlt hónapban az Európai Bizottság kijelentette, hogy annak ellenére, hogy az LGBTIQ+ emberek társadalmi elfogadottsága az EU-n belül az elmúlt öt évben nőtt, továbbra is aránytalan és elfogadhatatlan mértékű gyűlölet, erőszak és diszkrimináció áldozatai. Ezt követően elfogadta az LGBTIQ+ emberek egyenlőségéért folytatott stratégiáját a 2026-2030 közötti időszakra, amely a gyűlölet elleni küzdelemre és a szabadság, valamint a sokszínűség előmozdítására irányul az EU-n belül és azon túl.
A LGBTIQ+ közösség tagjainak védelme érdekében Brüsszel azt is fontolóra veszi, hogy javaslatot terjesszen elő az online gyűlöletbeszéd ellen.
Sa sajtóközleményében a Bizottság azt is jelezte, hogy fellépne a „konverziós terápiák” ellen – olyan áltudományos gyakorlatok, amelyek célja az egyén szexuális és/vagy romantikus orientációjának, identitásának vagy nemi kifejezésének megváltoztatása, hogy azokat a heteroszexuális és cisznemű normákhoz igazítsák – az LGBTIQ+ emberek célzásával. Több mint egymillió ember írt alá májusban egy petíciót, amelyben az EU-t arra kérte, hogy tiltsa be ezeket a gyakorlatokat.
Ennek ellenére az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa az AFP-nek elmondta, hogy Brüsszel nem fogja betiltani ezeket a gyakorlatokat. „Nem tilthatjuk be őket, mert ez sértené a tagállamok hatáskörét” – mondta Hadja Lahbib.
Mindazonáltal világosan kifejezte meggyőződését: „Nyilvánvaló, hogy a huszonhét országnak mind meg kellene tiltania őket.”
Ez a cikk az ENR kulcsfontosságú története. Tartalma az ENR-hez csatlakozó ügynökségek által közzétett információkon alapul.